Szakítás
Rohansz,és nem látsz,
Mellettem jobb időkre vágysz.
Nem én vagyok szívednek harmatja,
Mert tőlem a virág is a szirmait hullatja.
Hallod a hangom mikor sikolyt csókodért,
De te minden megtennél más dolgokért.
Hívlak,de nem veszed fel,
Az én háborúm az elöbb veszett el.
Lásd,és nézd meg jól az arcom,
Mert többet nem ízleled meg a csókom,
Ellenálsz a kísértésnek,és továbblépsz,
Végül majd a magyány küszöbéhez érsz.
Közeli helyekre,szép napos vidékre,
Nem tudok gondolni már erre.
Hát elmész,itthagysz a sötétben,
Ezen a rideg,hűvös helyen.
Továbblépni nem tudok nélküled,
Fájdalmas kiálltásom harsog a hegyekben,
De a dombok is meghallják,
Véres csókunk száz,halk moraját. |